3. fejezet

Másnap reggel frissen és üdén ébredtem, úgy látszik sikerült kipihennem az időeltolódást. Kievickéltem az ágyból, majd a szekrényemhez indultam. Elővettem egy felsőt és egy fekete rövidnadrágot, amihez kiegészítőként egy fekete karkötőt és egy fekete tangapapucsot választottam. Gyorsan beágyaztam, és a fürdő felé vettem az irányt. Először is megmostam az arcom hideg vízzel, majd fogat mostam, végül a szokásos barackos arcápolómból is kentem fel egy kicsit. A natúr smink híve vagyok, úgyhogy egy kis szempillaspirálon és szájfényen kívül nem használtam mást. A hajamat kifésültem, és a fejem búbján hátratűztem néhány tincset.

Miután végeztem a fürdőben, lesiettem a konyhába. Lucy néni és anya éppen palacsintát sütöttek.

      - Jó reggelt, sziasztok! – mosolyogtam amint beléptem a helységbe.

-     - Hú de csini valaki! – nézett végig rajtam Lucy néni. – Mikor voltunk mi utoljára ilyen vékonyak?! – csóválta fejét nagynéném. Anyu egyetértően bólintott.

       - Jaajj, maradjatok már! – húztam fel a szemöldököm – Mindketten csinosak vagytok.

Mielőtt belekezdtek volna az önmarcangolásba, inkább témát váltottam:

        - Ömm…segítsek valamiben? – kérdeztem.

        - Már készen vagyunk. Ülj csak le! – mosolygott Lucy néni.

Kérésének eleget téve lehuppantam az egyik székre, és türelmesen vártam az adagomat, ami pár másodperc múlva előttem landolt.

         - Hmm… micsoda illatok! – jelent meg Chris az ajtóban. – Rach néni, Beth – bólint – Anya – mosolyog és egy puszit nyom az anyja arcára. de édes!

         - Mik a terveid mára? – kérdeztem Christől két falat között. Miközben anya, Lucy néni és a nővérem is csatlakozik hozzánk.

         - Mindjárt indulok dolgozni a kávéházba, aztán… nem is tudom. – gondolkozik – Azt hiszem, úszom egyet. – mosolyog.

         - Nem bánnád, ha ma (is) a nyakadon lógnék? – mosolygok.

-        - Dehogy is! Ne hülyülj már! – nevet – Csak attól félek nem leszek túl szórakoztató munka közben…

-     - Ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy el tudom foglalni magam. – mosolygok.

Miután befaltam a palacsintám elmostam a tányérokat és felugrottam a táskámért. Chris már az ajtóban ácsorgott indulásra készen. Elköszöntem anyától, kértem egy kis pénzt, majd leléptünk.

 

- És...mióta dolgozol itt? - kérdezem, amint beléptünk a kávéházba. A kávézó tükrözi a helyiek stílusát. Kényelmes és stílusos. A bútorok itt is túlnyomórészt fából készültek, a falak kék színűek melyeket festmények és különféle dekorációs elemek tarkítanak, rengeteg box van és ezenkívül számítógépek is el vannak helyezve. Tetszik a hely.

- 2 hónapja, ha jól emlékszem. Az egyik barátom apjáé a hely, ő ajánlott be. - magyarázta.

- Áh, szóval protekció... -nevettem.

- Olyasmi. - ingatja a fejét - Nos, szeretnél a mai műszakom első vendége lenni?

- Ki nem hagynám!

- Csüccsenj le, mindjárt felveszem a rendelést! - mosolygott, majd eltűnt a személyzeti helységben. Elkezdtem fürkészni az itallapot, kb. 1 perc múlva arra eszméltem, hogy valaki megköszörülte a torkát. Mosolyogva néztem fel, azt hittem Chris az, de egy idegen, sötétbarna hajú fiú állt előttem.
- Sikerült választani? - mosolygott.

- Ömm, igen, de... - kezdtem bele.

- Látom összeismerkedtetek! - érkezett meg Chris. - Beth, ő az egyik haverom, Johnny, Johnny ő itt Beth az unokahúgom. - egymásra mosolyogtunk. - Sikerült választani? - fordult felém Chris.
- Igen, egy eper shake lesz! - mosolyogtam.

- Kitűnő választás, máris hozom! - indult el Chris.
- Írd csak az én számlámra! - utasította Johnny, miközben rám nézett - Szabad? - mutatott a velem szembe lévő helyre. Válaszként csak bólintottam egyet.
- Ó igen, nem is mondtam! Johnny apja a tulaj... - húzta el a száját, majd elindult elkészíteni a shakemet.
- Köszi a meghívást, de igazán nem kellett volna. - köszöntem meg.
- Igazán nincs mit. - mosolygott - Szóval, meddig maradsz Malibuban? - hajolt előrébb.

- 2 hétig. - sóhajtottam, miközben belegondoltam, milyen kevés időm van még kiélvezni ezt a jó időt és vidám környezetet.

- Csak?! - kerekedett el a szeme- Azt gondoltam legalább nyár végéig maradsz...

- Anyunak sajnos dolgoznia kell, meg aput is ott hagytuk Londonban, úgyhogy... - magyaráztam. Chris eközben megérkezett az italommal.

- Bocsi srácok, de kezd felmenni a forgalom. - sóhajtott - Beth, nem akarlak kidobni, de halálra fogod itt unni magad, ha jól gondolom túlóráznom kell...

- Semmi gáz, majd máskor bepótoljuk. Malibu nem megy sehova - mosolyogtam.

- Ha gondolod én szívesen körbevezetlek... - ajánlotta fel Johnny.

- Oké, nekem jó. - mondtam, miközben a shakemet szürcsölgettem.

Körülbelül negyed óra múlva elindultunk újdonsült ismerősömmel, Johnnyval, amikor Chris szaladt oda hozzánk.

- Egy perc, és ő is megy, csak beszélni akarok vele! - mosolygott. Hmm, vajon most rólam beszélnek? Beletörődve a sorsomba, kilibegtem a kávéházból és odakint vártam Johnnyt.

Alig két percre rá már jött is.

- Valami gond van? - kérdeztem.

- Nem, csak azt hiszi, hogy most majd rád vetem magam - forgatja a szemeit. - De nyugi, nem fogok annyira nyomulni - vigyorog. Erre én is csak egy mosollyal válaszolok, majd elindulunk a belváros felé.