4. fejezet

Johnnyval bejártuk az egész belvárost. Le vagyok döbbenve. Londonban is nagy a nyüzsgés, na de itt... Kirakódóvásárok, árusok tömkelege és színes forgataga fogadott. Johnny - bár visszautasítottam - vett nekem egy csodaszép bőr karkötőt, arra hivatkozva, hogy így legalább támogatjuk egy kicsit a szegény árus bácsit. Ügyes kifogás.

Elég hamar eltelt a délelőtt, visszafelé menet összefutottunk Johnny pár haverjával, akik meghívtak minket - és Christ - a ma esti tengerparti buliba. Én nem ígértem semmit, mert ez nem csak tőlem függ, de személy szerint nagyon szeretnék elmenni.
Chris pont délre végzett is, megkérdeztük a ma esti bulit, és belement. Még egy darabig beszélgettünk, majd úgy döntöttünk, hogy ideje hazamenni, így elköszöntünk Johnnytól, akinek megköszöntem a szórakoztatást - és természetesen a karkötőt is.
- Látom jól kijöttök. - biccentett Chris a távolodó Johnny felé.
- Ömm, igen - pirultam el - jófej - mosolyogtam.
- Nem próbálkozott még be? - kérdezte, miközben a házuk felé haladtunk.
- Nem. Legalábbis nem vettem észre. - vagy mégis... - Miért kérded?
- Semmi... - rázta a fejét - Csak vigyázz vele, oké? - torpant meg.
- Oké. - ingattam a fejem, bár nem értettem mi a baja Johnnyval, kedves fiú.
 Az út további részében nem nagyon szóltunk egymáshoz, az emeletre felérve elváltak útjaink, mindketten bementünk a saját szobánkba.

 Még anyáék nem értek vissza a vásárlásból, Chris pedig - azt hiszem - lefeküdt egy kicsit pihenni. Nem maradt más társaság, csak a laptop. Bejelentkeztem a beszélgető programba, Sandra pedig természetesen azonnal rám írt. Ismét faggatott a fiúkról, de azt írtam neki, hogy változatlan a helyzet. Johnny kedves srác, de szerintem nem úgy közeledik felém, ahogy pl. Chris gondolja...
Tereltem a témát, mondtam neki, hogy ma este buliba megyek, de persze a végén már megint Johnnynál kötöttünk ki. Ennek köszönhetően, úgy döntöttem, hogy inkább meg sem említem neki a karkötőt.
Sandra egy idő után lelépett családi ebédre hivatkozva, úgyhogy unalmamban elkezdtem szörfölgetni a neten. Az egyik közösségi oldalon megnéztem Christ is és Johnnyt is. Igencsak meglepődtem, amikor megláttam, hogy Johnnynak az van kiírva, hogy párkapcsolatban van... Érdekes.
Miután meguntam a kémkedést, kikapcsoltam a kisgépet, és előkerestem az egyik kedvenc könyvemet: Meg Cabot Locsifecsi királynő című remekművét. Már minimum százszor elolvastam, de egyszerűen megunhatatlan számomra. Visszafeküdtem az ágyra, majd elmerültem a könyvben.

Körülbelül 15-20 perc telt el, amikor hangos dudálásra kaptam fel a fejem. Mivel az én ablakom a part felé nézett, ezért átszaladtam a nővérem szobájába. Amikor kinéztem, láttam hogy anyáék szállnak ki Lucy néni kocsijából. Vidáman leszökdécseltem a földszintre, és kinyitottam nekik az ajtót.
- Á, szia kicsim! - mosolygott anya velem szembe, amikor kitártam az ajtót, kivettem egy-két táskát a kezéből, majd kíváncsian belekukkantottam.
- Remélem nekem is vettél valamit! - vigyorogtam pimaszul.
- Persze. Valamelyik szatyorba vannak, keresd meg! - nevetett, majd beviharzott a konyhába.
Lucy néni és a nővérem is belibbent végül. Anyához hasonlóan, a nővérem is kimerültnek tűnt. Lucy néni majd' kicsattant az energiától - ahogy szokott. Ezt megmosolyogtam.

Kipakoltuk a ruhákat a kanapéra, úgyhogy én is megtaláltam a nekem vásárolt cuccokat; azaz 4 felsőt (ebből egy spagettipántos, kettő t-shirt és egy csőtop), 1 ruhát és egy farmersortot.
- Ki iszik rajtam kívül kávét? - kiáltott ki anya a konyhából.
- Azt hiszem, csak én! - kiabált vissza Lucy néni, miután meggyőződött arról, hogy mi most nem vágyunk frissítőre.
- Én is! - ütötte meg fülünket egy ismerős férfi hang. Chris jelent meg a lépcső alján szemeit dörzsölgetve. OMG! Még csak most vettem észre, hogy félmeztelenül (!!!) ... Sejtettem, hogy jól néz ki felső nélkül is, de hogy ennyire... Mielőtt még észrevette volna, hogy elvörösödve legeltetem rajta a szemeimet, szégyenlősen elkaptam a fejem.
- Kisfiam... kapj már fel egy pólót, légy szíves! - hurrogta le "kisfiát" Lucy néni.
- Szerintem láttak már ilyet... - vigyorgott.
- Chris! - artikulált Lucy néni erőteljesebben.
- Ahh... jól van! - adta meg végül magát Chris, majd visszament az emeltre.

Ebéd után - ami igazából már uzsonnának számít, azt tekintve, hogy már délután fél 5 felé jár az idő - felmentem a szobámba, hogy előkészüljek a bulira.

Összeszedtem a cuccaimat, majd bezárkóztam a fürdőbe. Vettem egy relax fürdőt, a hajamat is megmostam. Miután végeztem, megtörölköztem, magam köré csavartam a törcsimet, majd - reménykedve, hogy nem botlok Chrisbe útközbe - átvonultam a szobámba. Tanácstalanul álltam a szekrényem előtt, halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy mibe menjek - ilyenkor jönne jól Sandra segítsége -. Itt, Malibuban este is dög meleg van, ebből kifolyólag a farmer nadrágot kizártam a lehetőségek közül. Kutakodnom kellett egy kicsit, mire kezembe akadt az egyik régi, kedvenc darabom: egy sötétszürke short. Ez az, haladunk! Már csak egy felső kéne... Végignéztem a szekrényemben lógó fölsőkön, és megláttam egy színben passzoló, zöld, lenge felsőt. Szuper! Megfogtam a kiválasztott ruhadarabokat, majd a résnyire nyitott ajtómon kikukucskáltam a folyosóra.
Szerencsére senki nem volt a közelben, így halkan visszasompolyogtam a fürdőbe, visszazártam magamra az ajtót, hogy nyugodtan folytathassam a készülődést.

Szép lassan felöltöztem, beszárítottam a hajam és egy kis natúr make-upot is felkentem magamra. Elégedetten mosolyogtam a tükörbe, majd visszamentem a szobámba. Fújtam magamra egy kicsit a kedvenc parfümömből, beledobáltam a szükséges tárgyakat a keresztpántos kis táskámba, felhúztam a tangapapucskámat (ebbe legalább nem süllyedek el a homokban), végül elindultam az ajtó felé. Majdnem elfelejtettem, de végül eszembe jutott a Johnnytól kapott karkötő, így gyors visszafordultam, és felvettem - már csak azért, hogy ezzel is imponáljak neki.

Elköszöntem anyáéktól és szóltam Chrisnek, hogy induljunk. Chris - ismét - megdicsérte az öltözékemet, majd elindultunk, hogy belevessük magunkat az éjszakába...

Bocsánat

Szörnyen érzem magam amiatt (is), hogy már ilyen rég hoztam Nektek új fejezet. Nem akarok mentegetőzni, de mostanság nem igazán értem rá, és a hangulatomat is mindig sikerült elcseszniük, de hát ez mindig is így volt, és sajnos mindig is így lesz...
Nem merek ígérgetni, de mivel most jön a tavaszi szünet, így lehet új fejezet(ek)re számítani. :] Tényleg igyekszem, de nem szeretnék összecsapott munkát kiadni a kezeim közül. Tudjátok: "Vagy csinálj valamit nagyon jól, vagy ne csináld, de NE próbáld" ;)
puszi

3. fejezet

Másnap reggel frissen és üdén ébredtem, úgy látszik sikerült kipihennem az időeltolódást. Kievickéltem az ágyból, majd a szekrényemhez indultam. Elővettem egy felsőt és egy fekete rövidnadrágot, amihez kiegészítőként egy fekete karkötőt és egy fekete tangapapucsot választottam. Gyorsan beágyaztam, és a fürdő felé vettem az irányt. Először is megmostam az arcom hideg vízzel, majd fogat mostam, végül a szokásos barackos arcápolómból is kentem fel egy kicsit. A natúr smink híve vagyok, úgyhogy egy kis szempillaspirálon és szájfényen kívül nem használtam mást. A hajamat kifésültem, és a fejem búbján hátratűztem néhány tincset.

Miután végeztem a fürdőben, lesiettem a konyhába. Lucy néni és anya éppen palacsintát sütöttek.

      - Jó reggelt, sziasztok! – mosolyogtam amint beléptem a helységbe.

-     - Hú de csini valaki! – nézett végig rajtam Lucy néni. – Mikor voltunk mi utoljára ilyen vékonyak?! – csóválta fejét nagynéném. Anyu egyetértően bólintott.

       - Jaajj, maradjatok már! – húztam fel a szemöldököm – Mindketten csinosak vagytok.

Mielőtt belekezdtek volna az önmarcangolásba, inkább témát váltottam:

        - Ömm…segítsek valamiben? – kérdeztem.

        - Már készen vagyunk. Ülj csak le! – mosolygott Lucy néni.

Kérésének eleget téve lehuppantam az egyik székre, és türelmesen vártam az adagomat, ami pár másodperc múlva előttem landolt.

         - Hmm… micsoda illatok! – jelent meg Chris az ajtóban. – Rach néni, Beth – bólint – Anya – mosolyog és egy puszit nyom az anyja arcára. de édes!

         - Mik a terveid mára? – kérdeztem Christől két falat között. Miközben anya, Lucy néni és a nővérem is csatlakozik hozzánk.

         - Mindjárt indulok dolgozni a kávéházba, aztán… nem is tudom. – gondolkozik – Azt hiszem, úszom egyet. – mosolyog.

         - Nem bánnád, ha ma (is) a nyakadon lógnék? – mosolygok.

-        - Dehogy is! Ne hülyülj már! – nevet – Csak attól félek nem leszek túl szórakoztató munka közben…

-     - Ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy el tudom foglalni magam. – mosolygok.

Miután befaltam a palacsintám elmostam a tányérokat és felugrottam a táskámért. Chris már az ajtóban ácsorgott indulásra készen. Elköszöntem anyától, kértem egy kis pénzt, majd leléptünk.

 

- És...mióta dolgozol itt? - kérdezem, amint beléptünk a kávéházba. A kávézó tükrözi a helyiek stílusát. Kényelmes és stílusos. A bútorok itt is túlnyomórészt fából készültek, a falak kék színűek melyeket festmények és különféle dekorációs elemek tarkítanak, rengeteg box van és ezenkívül számítógépek is el vannak helyezve. Tetszik a hely.

- 2 hónapja, ha jól emlékszem. Az egyik barátom apjáé a hely, ő ajánlott be. - magyarázta.

- Áh, szóval protekció... -nevettem.

- Olyasmi. - ingatja a fejét - Nos, szeretnél a mai műszakom első vendége lenni?

- Ki nem hagynám!

- Csüccsenj le, mindjárt felveszem a rendelést! - mosolygott, majd eltűnt a személyzeti helységben. Elkezdtem fürkészni az itallapot, kb. 1 perc múlva arra eszméltem, hogy valaki megköszörülte a torkát. Mosolyogva néztem fel, azt hittem Chris az, de egy idegen, sötétbarna hajú fiú állt előttem.
- Sikerült választani? - mosolygott.

- Ömm, igen, de... - kezdtem bele.

- Látom összeismerkedtetek! - érkezett meg Chris. - Beth, ő az egyik haverom, Johnny, Johnny ő itt Beth az unokahúgom. - egymásra mosolyogtunk. - Sikerült választani? - fordult felém Chris.
- Igen, egy eper shake lesz! - mosolyogtam.

- Kitűnő választás, máris hozom! - indult el Chris.
- Írd csak az én számlámra! - utasította Johnny, miközben rám nézett - Szabad? - mutatott a velem szembe lévő helyre. Válaszként csak bólintottam egyet.
- Ó igen, nem is mondtam! Johnny apja a tulaj... - húzta el a száját, majd elindult elkészíteni a shakemet.
- Köszi a meghívást, de igazán nem kellett volna. - köszöntem meg.
- Igazán nincs mit. - mosolygott - Szóval, meddig maradsz Malibuban? - hajolt előrébb.

- 2 hétig. - sóhajtottam, miközben belegondoltam, milyen kevés időm van még kiélvezni ezt a jó időt és vidám környezetet.

- Csak?! - kerekedett el a szeme- Azt gondoltam legalább nyár végéig maradsz...

- Anyunak sajnos dolgoznia kell, meg aput is ott hagytuk Londonban, úgyhogy... - magyaráztam. Chris eközben megérkezett az italommal.

- Bocsi srácok, de kezd felmenni a forgalom. - sóhajtott - Beth, nem akarlak kidobni, de halálra fogod itt unni magad, ha jól gondolom túlóráznom kell...

- Semmi gáz, majd máskor bepótoljuk. Malibu nem megy sehova - mosolyogtam.

- Ha gondolod én szívesen körbevezetlek... - ajánlotta fel Johnny.

- Oké, nekem jó. - mondtam, miközben a shakemet szürcsölgettem.

Körülbelül negyed óra múlva elindultunk újdonsült ismerősömmel, Johnnyval, amikor Chris szaladt oda hozzánk.

- Egy perc, és ő is megy, csak beszélni akarok vele! - mosolygott. Hmm, vajon most rólam beszélnek? Beletörődve a sorsomba, kilibegtem a kávéházból és odakint vártam Johnnyt.

Alig két percre rá már jött is.

- Valami gond van? - kérdeztem.

- Nem, csak azt hiszi, hogy most majd rád vetem magam - forgatja a szemeit. - De nyugi, nem fogok annyira nyomulni - vigyorog. Erre én is csak egy mosollyal válaszolok, majd elindulunk a belváros felé.