4. fejezet

Johnnyval bejártuk az egész belvárost. Le vagyok döbbenve. Londonban is nagy a nyüzsgés, na de itt... Kirakódóvásárok, árusok tömkelege és színes forgataga fogadott. Johnny - bár visszautasítottam - vett nekem egy csodaszép bőr karkötőt, arra hivatkozva, hogy így legalább támogatjuk egy kicsit a szegény árus bácsit. Ügyes kifogás.

Elég hamar eltelt a délelőtt, visszafelé menet összefutottunk Johnny pár haverjával, akik meghívtak minket - és Christ - a ma esti tengerparti buliba. Én nem ígértem semmit, mert ez nem csak tőlem függ, de személy szerint nagyon szeretnék elmenni.
Chris pont délre végzett is, megkérdeztük a ma esti bulit, és belement. Még egy darabig beszélgettünk, majd úgy döntöttünk, hogy ideje hazamenni, így elköszöntünk Johnnytól, akinek megköszöntem a szórakoztatást - és természetesen a karkötőt is.
- Látom jól kijöttök. - biccentett Chris a távolodó Johnny felé.
- Ömm, igen - pirultam el - jófej - mosolyogtam.
- Nem próbálkozott még be? - kérdezte, miközben a házuk felé haladtunk.
- Nem. Legalábbis nem vettem észre. - vagy mégis... - Miért kérded?
- Semmi... - rázta a fejét - Csak vigyázz vele, oké? - torpant meg.
- Oké. - ingattam a fejem, bár nem értettem mi a baja Johnnyval, kedves fiú.
 Az út további részében nem nagyon szóltunk egymáshoz, az emeletre felérve elváltak útjaink, mindketten bementünk a saját szobánkba.

 Még anyáék nem értek vissza a vásárlásból, Chris pedig - azt hiszem - lefeküdt egy kicsit pihenni. Nem maradt más társaság, csak a laptop. Bejelentkeztem a beszélgető programba, Sandra pedig természetesen azonnal rám írt. Ismét faggatott a fiúkról, de azt írtam neki, hogy változatlan a helyzet. Johnny kedves srác, de szerintem nem úgy közeledik felém, ahogy pl. Chris gondolja...
Tereltem a témát, mondtam neki, hogy ma este buliba megyek, de persze a végén már megint Johnnynál kötöttünk ki. Ennek köszönhetően, úgy döntöttem, hogy inkább meg sem említem neki a karkötőt.
Sandra egy idő után lelépett családi ebédre hivatkozva, úgyhogy unalmamban elkezdtem szörfölgetni a neten. Az egyik közösségi oldalon megnéztem Christ is és Johnnyt is. Igencsak meglepődtem, amikor megláttam, hogy Johnnynak az van kiírva, hogy párkapcsolatban van... Érdekes.
Miután meguntam a kémkedést, kikapcsoltam a kisgépet, és előkerestem az egyik kedvenc könyvemet: Meg Cabot Locsifecsi királynő című remekművét. Már minimum százszor elolvastam, de egyszerűen megunhatatlan számomra. Visszafeküdtem az ágyra, majd elmerültem a könyvben.

Körülbelül 15-20 perc telt el, amikor hangos dudálásra kaptam fel a fejem. Mivel az én ablakom a part felé nézett, ezért átszaladtam a nővérem szobájába. Amikor kinéztem, láttam hogy anyáék szállnak ki Lucy néni kocsijából. Vidáman leszökdécseltem a földszintre, és kinyitottam nekik az ajtót.
- Á, szia kicsim! - mosolygott anya velem szembe, amikor kitártam az ajtót, kivettem egy-két táskát a kezéből, majd kíváncsian belekukkantottam.
- Remélem nekem is vettél valamit! - vigyorogtam pimaszul.
- Persze. Valamelyik szatyorba vannak, keresd meg! - nevetett, majd beviharzott a konyhába.
Lucy néni és a nővérem is belibbent végül. Anyához hasonlóan, a nővérem is kimerültnek tűnt. Lucy néni majd' kicsattant az energiától - ahogy szokott. Ezt megmosolyogtam.

Kipakoltuk a ruhákat a kanapéra, úgyhogy én is megtaláltam a nekem vásárolt cuccokat; azaz 4 felsőt (ebből egy spagettipántos, kettő t-shirt és egy csőtop), 1 ruhát és egy farmersortot.
- Ki iszik rajtam kívül kávét? - kiáltott ki anya a konyhából.
- Azt hiszem, csak én! - kiabált vissza Lucy néni, miután meggyőződött arról, hogy mi most nem vágyunk frissítőre.
- Én is! - ütötte meg fülünket egy ismerős férfi hang. Chris jelent meg a lépcső alján szemeit dörzsölgetve. OMG! Még csak most vettem észre, hogy félmeztelenül (!!!) ... Sejtettem, hogy jól néz ki felső nélkül is, de hogy ennyire... Mielőtt még észrevette volna, hogy elvörösödve legeltetem rajta a szemeimet, szégyenlősen elkaptam a fejem.
- Kisfiam... kapj már fel egy pólót, légy szíves! - hurrogta le "kisfiát" Lucy néni.
- Szerintem láttak már ilyet... - vigyorgott.
- Chris! - artikulált Lucy néni erőteljesebben.
- Ahh... jól van! - adta meg végül magát Chris, majd visszament az emeltre.

Ebéd után - ami igazából már uzsonnának számít, azt tekintve, hogy már délután fél 5 felé jár az idő - felmentem a szobámba, hogy előkészüljek a bulira.

Összeszedtem a cuccaimat, majd bezárkóztam a fürdőbe. Vettem egy relax fürdőt, a hajamat is megmostam. Miután végeztem, megtörölköztem, magam köré csavartam a törcsimet, majd - reménykedve, hogy nem botlok Chrisbe útközbe - átvonultam a szobámba. Tanácstalanul álltam a szekrényem előtt, halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy mibe menjek - ilyenkor jönne jól Sandra segítsége -. Itt, Malibuban este is dög meleg van, ebből kifolyólag a farmer nadrágot kizártam a lehetőségek közül. Kutakodnom kellett egy kicsit, mire kezembe akadt az egyik régi, kedvenc darabom: egy sötétszürke short. Ez az, haladunk! Már csak egy felső kéne... Végignéztem a szekrényemben lógó fölsőkön, és megláttam egy színben passzoló, zöld, lenge felsőt. Szuper! Megfogtam a kiválasztott ruhadarabokat, majd a résnyire nyitott ajtómon kikukucskáltam a folyosóra.
Szerencsére senki nem volt a közelben, így halkan visszasompolyogtam a fürdőbe, visszazártam magamra az ajtót, hogy nyugodtan folytathassam a készülődést.

Szép lassan felöltöztem, beszárítottam a hajam és egy kis natúr make-upot is felkentem magamra. Elégedetten mosolyogtam a tükörbe, majd visszamentem a szobámba. Fújtam magamra egy kicsit a kedvenc parfümömből, beledobáltam a szükséges tárgyakat a keresztpántos kis táskámba, felhúztam a tangapapucskámat (ebbe legalább nem süllyedek el a homokban), végül elindultam az ajtó felé. Majdnem elfelejtettem, de végül eszembe jutott a Johnnytól kapott karkötő, így gyors visszafordultam, és felvettem - már csak azért, hogy ezzel is imponáljak neki.

Elköszöntem anyáéktól és szóltam Chrisnek, hogy induljunk. Chris - ismét - megdicsérte az öltözékemet, majd elindultunk, hogy belevessük magunkat az éjszakába...