Egy óceán partján ébredtem, nem értettem mi történt. Körülöttem hangos kiáltozás, jajveszékelés. Ijedten végignéztem magamon - lábamon és karomon csupán apróbb zúzódások, horzsolások voltak. Világossá vált számomra, hogy a gép, mellyel utaztam LEZUHANT!
Ám egyszer csak hangos madárcsicsergés törte meg az előbbi képet. Kinyitottam a szemeimet. A szobámban találtam magam, melyben szokásosan nagy rendetlenség volt. Én a Snoopy-s hálóingemben feküdtem az ágyamban. Amikor teljesen magamhoz tértem megbizonyosodtam, hogy az előbbi "kép" csupán egy álom volt, egy rossz álom, melyet jobb lenne kitörölni az emlékezetemből.. Ekkor az éjjeliszekrényemen lévő órára pillantottam. Az óra épp kilencet ütött. Ijedten pattantam ki az ágyamból, alig van pár órám és indul a repülőgépem! Felvettem rózsaszín kis mamuszom, és a szintén rózsaszín köntösöm.
Még gyorsan elintéztem reggeli teendőimet, mielőtt lecsoszogtam a konyhába.
Apa és anya elmélyülten beszélgetett, eleinte észre sem vettek, csupán akkor kapták fel a fejüket amikor becsaptam a hűtő ajtaját.
- Szia te kis hétalvó! - köszönt anya
- Jó reggelt! – köszöntem vissza automatikusan, miközben egy pohár narancslevet töltöttem magamnak.
- Hát a nővéred, hol van?
- Nem tudom. Én is csak most keltem fel, egyenesen a konyhába jöttem.
- Mindjárt szólok neki, de előtte adom a reggelid
Anya elém rakta a frissen kisütött bundás kenyereket. Kiszúrtam magamnak egyet, majd enni kezdtem. Anya léptei egyenesen a lépcső felé vezettek, majd teljesen eltűnt az emeleten.
- Apa!? - szólaltam meg váratlanul
- Hmm? – nézett fel az újságjából.
- Ma volt egy furcsa álmom – kezdtem - egy rémálmom. Azt álmodtam, hogy a gép, amivel ma fogunk utazni, lezuhant.
- Ez normális. Tudjuk, hogy félsz. De szerintem mindenkiben ott van a félelem, hogy odaveszik a hosszú repülőúton, mivel már nem egyszer történt ilyen tragédia. Viszont szerencsére nagyon kevés esélye van, annak hogy ez veletek is megtörténjen. - nyugtatott meg apa
Ám egyszer csak hangos madárcsicsergés törte meg az előbbi képet. Kinyitottam a szemeimet. A szobámban találtam magam, melyben szokásosan nagy rendetlenség volt. Én a Snoopy-s hálóingemben feküdtem az ágyamban. Amikor teljesen magamhoz tértem megbizonyosodtam, hogy az előbbi "kép" csupán egy álom volt, egy rossz álom, melyet jobb lenne kitörölni az emlékezetemből.. Ekkor az éjjeliszekrényemen lévő órára pillantottam. Az óra épp kilencet ütött. Ijedten pattantam ki az ágyamból, alig van pár órám és indul a repülőgépem! Felvettem rózsaszín kis mamuszom, és a szintén rózsaszín köntösöm.
Még gyorsan elintéztem reggeli teendőimet, mielőtt lecsoszogtam a konyhába.
Apa és anya elmélyülten beszélgetett, eleinte észre sem vettek, csupán akkor kapták fel a fejüket amikor becsaptam a hűtő ajtaját.
- Szia te kis hétalvó! - köszönt anya
- Jó reggelt! – köszöntem vissza automatikusan, miközben egy pohár narancslevet töltöttem magamnak.
- Hát a nővéred, hol van?
- Nem tudom. Én is csak most keltem fel, egyenesen a konyhába jöttem.
- Mindjárt szólok neki, de előtte adom a reggelid
Anya elém rakta a frissen kisütött bundás kenyereket. Kiszúrtam magamnak egyet, majd enni kezdtem. Anya léptei egyenesen a lépcső felé vezettek, majd teljesen eltűnt az emeleten.
- Apa!? - szólaltam meg váratlanul
- Hmm? – nézett fel az újságjából.
- Ma volt egy furcsa álmom – kezdtem - egy rémálmom. Azt álmodtam, hogy a gép, amivel ma fogunk utazni, lezuhant.
- Ez normális. Tudjuk, hogy félsz. De szerintem mindenkiben ott van a félelem, hogy odaveszik a hosszú repülőúton, mivel már nem egyszer történt ilyen tragédia. Viszont szerencsére nagyon kevés esélye van, annak hogy ez veletek is megtörténjen. - nyugtatott meg apa
- Veletek? Te.. – kérdeztem miután észrevettem, hogy a „veletek”-re gondosan nagy hangsúlyt fektet.
- Nem. Sajnálom de ezúttal nem tudok veletek tartani. Fontos tárgyalásra kell mennem. Majd legközelebb. - mosolyodott el bátortalanul
- Oké, értem, kár… - köptem oda.
'Ezúttal?' Te sosem vagy ott velünk..mindig a munka az első...- gondoltam magamban, és vágtam egy grimaszt. Tudom hülyeség, de néha már komolyan elgondolkoztam azon hogy vajon van e szeretője? Ha az életünk egy szappanopera lenne, egészen biztosan ez történne..A nővérem zavarta meg a filozofálásom, aki ma is igen morcos kedvében járt.
- Neked is szia! - köszöntem rá
De ő mit sem törődve kivett egy tejes dobozt, majd előhalászott a mosogatóból egy bögrét, és inni kezdett.- Nem. Sajnálom de ezúttal nem tudok veletek tartani. Fontos tárgyalásra kell mennem. Majd legközelebb. - mosolyodott el bátortalanul
- Oké, értem, kár… - köptem oda.
'Ezúttal?' Te sosem vagy ott velünk..mindig a munka az első...- gondoltam magamban, és vágtam egy grimaszt. Tudom hülyeség, de néha már komolyan elgondolkoztam azon hogy vajon van e szeretője? Ha az életünk egy szappanopera lenne, egészen biztosan ez történne..A nővérem zavarta meg a filozofálásom, aki ma is igen morcos kedvében járt.
- Neked is szia! - köszöntem rá
Ekkor anya lépett be a konyhába, kezében a vasalásra váró ruha halmazzal.
- Beth, nem szeretnél esetleg elkezdeni pakolni? - ráncolta a homlokát - Igazán nem szeretném lekésni a gépünket, úgyhogy légy szíves – fejével a lépcső irányába bökött.
- Máris! – ugrottam fel, a poharamat és tányéromat gyorsan bedobtam a mosogató gépbe, majd neki iramodtam a lépcsőnek.
Amikor felértem a szobámba zenét kapcsoltam és a szekrényhez táncoltam. Elővettem egy hatalmas bőröndöt. Utoljára ezt a bőröndöt, még 3 évvel ezelőtt, a gólya táborban használtam. De rég volt már.. – mosolyodtam el az emlékeken. Szépen, lassan elkezdtem válogatni a ruháimat, majd gondosan összehajtogatva beraktam őket a bőröndbe. Alig fért már bele, de valahogy csak sikerült beletuszkolnom az utolsó darabot is. A bőröndben a mackónacitól kezdve a sminkcuccaimig minden megtalálható volt.
Amikor ránéztem az órámra, még csak alig múlt el 10 óra volt. Büszke voltam magamra, hogy rekordidő alatt sikerült elpakolnom a cuccaimat, ezért úgy gondoltam, megjutalmazom magam egy kis szórakozással. Felmentem MSN-re, hogy elköszönjek Sandrától, de persze nem volt fent...
A felesleges időmet egy kis netezéssel ütöttem el. Megnéztem az e-mailjeimet, illetve, hogy holnap milyen idő lesz Malibuban. Szerencsére meleg, napos időt jósoltak. Ennek örültem, hisz nagyon szeretném már az első napomat a Malibu Beachen tölteni. Kijár nekem egy kis jó idő, London időjárása, egy „kissé” szeszélyes.
Amikor mindennel kész lettem, kikapcsoltam a gépet, majd kicsit heverésztem az ágyamon. Elgondolkoztam a rám váró dolgokon, milyen napok elé nézek. Miután végeztem a filozofálással, úgy döntöttem felhívom Sandrát. Szegényke nagyon el volt keseredve, hogy 2 hétre nélkülöznie kell, de megígértem neki, hogy majd neten keresztül tartjuk a kapcsolatot.
Fél 12 volt, amikor elindultam fürdeni. Pont délre végeztem is. Mivel még Londonban vagyunk, így a szokásos ruha összeállítást öltöttem fel, vagyis: farmernadrág, t-shirt, egy lenge kabát és egy bokacsizma. Kikapcsoltam a hifit, kivettem a kedvenc, sajátkészítésű válogatás CD-met, majd elsüllyesztettem a kézitáskámba. Bár az iPhone-om is elég rendesen meg van pakolva zenékkel, ezt a CD-t minden olyan helyre elviszem, ahol fellelhető egy normális hifi vagy valami.
A felesleges időmet egy kis netezéssel ütöttem el. Megnéztem az e-mailjeimet, illetve, hogy holnap milyen idő lesz Malibuban. Szerencsére meleg, napos időt jósoltak. Ennek örültem, hisz nagyon szeretném már az első napomat a Malibu Beachen tölteni. Kijár nekem egy kis jó idő, London időjárása, egy „kissé” szeszélyes.
Amikor mindennel kész lettem, kikapcsoltam a gépet, majd kicsit heverésztem az ágyamon. Elgondolkoztam a rám váró dolgokon, milyen napok elé nézek. Miután végeztem a filozofálással, úgy döntöttem felhívom Sandrát. Szegényke nagyon el volt keseredve, hogy 2 hétre nélkülöznie kell, de megígértem neki, hogy majd neten keresztül tartjuk a kapcsolatot.
Fél 12 volt, amikor elindultam fürdeni. Pont délre végeztem is. Mivel még Londonban vagyunk, így a szokásos ruha összeállítást öltöttem fel, vagyis: farmernadrág, t-shirt, egy lenge kabát és egy bokacsizma. Kikapcsoltam a hifit, kivettem a kedvenc, sajátkészítésű válogatás CD-met, majd elsüllyesztettem a kézitáskámba. Bár az iPhone-om is elég rendesen meg van pakolva zenékkel, ezt a CD-t minden olyan helyre elviszem, ahol fellelhető egy normális hifi vagy valami.
- Beth! – kiabált anyám a földszintről – Kész az ebéd, siess! – fogtam a cuccaimat, egy utolsó, búcsúpillantást vetettem a szobámra, majd becsuktam az ajtót.
************
- Vigyázzatok magatokra és üdvözlöm Lucyéket! - mormolta apa sietve majd szájon puszilta anyát. Aztán hozzám és a nővéremhez fordult és egyenként megölelt bennünket. - Érezzétek jól magatokat! - kívánta a legjobbakat, majd behuppant a kocsijába és elhajtott. Magunkra hagyva minket a Heathrow Airport zsúfolt előcsarnokában.
************
Miután leadtuk a csomagjainkat kivizsgálásra, leültünk a padra, és vártuk, hogy beszállásra szólítsák gépünk utasait.
Anya váratlanul megszólalt:
- Lányok! - kezdte, mire mindketten letettük az aktuális olvasnivalónkat: nővérem egy Lifestyle példányszámot én pedig egy Cosmopolitant. - Tudom, hogy dühösek vagytok apátokra, amiért ismét megígért valamit, és nem teljesítette. De értetek teszi. Hisz, ha ő nem dolgozna olyan keményen, nem lennénk most itt, és nem készülnénk életünk legjobb vakációjára. - mosolygott. - Ő is nagyon bánja, hogy nem lehet itt...VELÜNK! Kérlek értsétek meg. – nézett anya szokásos kemény pillantásával, azonban ezúttal keresztül láttam az álcán. Rájöttem, hogy ő is unja ezt az életstílust, de értünk képes volt eljátszani a tökéletes családanyát..hogy lehet hogy ez ennyi éven keresztül még csak fel sem tűnt nekem? Vajon Katynek igen?
Egyikünk sem tudott erre értelmeset mondani, csak ültünk, és néztünk magunk elé. Anya vett egy mély lélegzetet, majd elfordult tőlünk, és csak bámult maga elé. Nem tudom meddig ültünk ott, mire végre bemondták, hogy a 14-es / Los Angelesi járatra elkezdődhet a beszállás.
***************
-Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? - pillantottam keményen nővéremre, aki éppen az ablak melletti ülést próbálta befoglalni. Épp szólásra nyitotta a száját, de anya beelőzte: - Remélem nem kezdtek el egy emberekkel teli repülőgépen vitatkozni? - anya sóhajtott.
- Mért is ne? - vontam meg a vállam, majd az összehajtogatott Cosmo újsággal ütlegelni kezdtem nővéremet.
- Szállj le rólam, te kis.. - Ebből elég legyen - anya idegesen felpattant ültéből - Katy, maradj az ablak mellett, B.. - erre a szavába vágtam: - Ez igazságtalanság! - hördültem fel Katy diadalittas képét látva.
-Lennél szíves visszavenni a hangodból és megengednéd hogy befejezzem a mondatomat? - anya az mellkasomra font karomra tette a kezét - Az út első felében a nővéred, a másodikban te ülhetsz az ablak mellett - fordult Katy felé, jelezve hogy vegye tudomásul az elhangzottakat..
Nagy nehezen lenyugodtam és lehuppantam az utálatos folyosó felőli ülésre..Csak remélni tudom, hogy nem hány senki nyakon..ez igazán pompás, mondhatom. - dörzsölődtem magamba.
Már egy jó ideje utaztunk, amikor nővérem kiment a mosdóba. Anyára pillantottam aki szerencsére elaludt, így sikeresen áttudtam mászni az ablak felöli üléshez. Megmosolyogtam turpisságom, és vidám nyugtáztam hogy végre a kedvenc helyemen ülhetek.
- Te meg mi a ... - nővérem visszatért, és fortyogott a dühtől
- Csss! Anya alszik - mutogattam vigyorogra anyára, majd diadalittasan az ablak felé fordultam. A szemem sarkából azért még elkaptam nővérem bosszankodó arckifejezését amint elfoglalta az őt megillető helyet..
Az ablakon kipillantva nem sokat láttam a felhőrétegtől, csak annyit, hogy a.. AZ ÓCEÁN FELETT VAGYUNK!!! TE JÓ ISTEN!!! oké, oké, nyugodj meg - ismételgettem magamba, majd apa szavait kezdtem el kántálni: „Ez velünk nem történhet meg.” – mormoltam magamban, és ki-be lélegeztem. Figyelemelterelésként előhalásztam a táskámból az iPhoneom és a fülesem, elindítottam a zenelejátszót, majd behunytam a szemeim.
***************
Feltehetőleg elaludtam, mert arra eszméltem, hogy valaki kétségbeesetten rángatja a karom.
- - Beth, kicsim! – szólítgatott anya, kivette a fülesem – 2 óra múlva landolunk – mosolygott, amikor kinyitottam álmos szemeimet.
- Meddig aludtam? – kérdeztem csodálkozva.
- Nem tudom pontosan, mi is szusszantunk egyet.
Elraktam a telefonomat, és egy könyvet túrtam elő. Olvasás közben újra megéheztem, ezért rendeltem még egy szendvicset.
Szó szerint elrepült az idő, mert mire észbe kaptam, már a leszálláshoz készülődtünk, újra bekapcsoltuk a biztonsági övünket.
El sem hiszem! Ez biztos csak álom… - ámuldoztam, amikor megláttam a nyüzsgő LAX-ot, amihez vészesen közeledtünk. Hát itt lennénk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése